Hajóztam Délkelet-Ázsiában.
Ha otthon - a klubban - ezt elmesélem, annak hatása van. Van ebben valami gyarmati. Elképzeljük a fehér vászonruhába öltözött hölgyeket, a parafakalapos urakat, a halkan surranó helyi pincéreket, amint felszolgálják a hűtött limonádét.
Hajózni Délkelet-Ázsiában. Van ebben valami egzotikus.
Távoli, ismeretlen tájakon haladunk keresztül, a hömpölygő barna vizen, körülöttünk őserdők, kis nádkunyhókból összerótt falvak, bennszülöttek. Buddhista templomok, sárgaruhás szerzetesek. A part menti úton mellettünk motorbiciklik és súlyosan megrakott teherautók. Az igazi Délkelet-Ázsia.
Hajózni Délkelet-Ázsiában.
Ez annyit jelent, mint megmerítkezni a valódi Délkelet-Ázsiában. Túllépni a turisztikai prospektusok, a tengeparti álomszállodák világán és megnézni, milyen is a világ egyik ősi, ugyanakkor dinamikusan fejlődő kultúrája ma. Meglátni az ellentéteket, az érdekességeket, furcsaságokat, néha megrettenni a valóság csúnyábbik arcától, néha megmosolyogni a fejlődés tétova lépéseit.
Hajózni Délkelt-Ázsiában.
Van ebben valami kihagyhatatlan, megismételhetetlen.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.