A földi Paradicsom az álomsziget, a boldogság kertje és hasonlók.
Ezt mind használhatjuk Mauritiusra.
Az ember képzeletében egy ehhez a szigethez hasonló üdülőhely jelenik meg, ha trópusi szigetekről álmodozik. Az Indiai-óceánban található szigetcsoport maga az Édenkert, fehér homokos strandjai és gyönyörű tájai ámulatba ejtik a turistákat. Mivel senki nem lakott itt évezredeken keresztül, a szigeteknek nevük sem volt.
Végtelenül tiszták a strandok, a tengerpart, és nem lepik el a turisták. A látogatók gyakorlatilag a bennszülöttekkel élhetnek a mindennapjaikban, mindenhol találkozhatnak velük. Nem egy rezervátumban elzárva találjuk magunkat, hanem mintha saját kis víkendházunkban laknánk a szigeten. A helybeliek lélekben tiszta emberek. Nyitottak, barátságosak. Nem sietnek, nem rohannak, minden házból szól a zene, és mintha valahogy nem is tudnák, hogy a világ álomszigetén élnek. Kultúrájuk kicsit afrikai, kicsit indiai, kicsit európai, tele tűzzel és örömmel.
A leírás az aeroviva oldalairól származik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.