Tegyük fel magunknak a kérdést: miért utazik az ember? Biztosan nem azért, mert élvezi, hogy órákat van bezárva egy alumíniumcsőbe tízezer méter magasan. Valami másra vágyik. Mondjuk egyszerűen kíváncsi. Milyen is ott az élet? És kicsit kiábrándult, ha az derült ki, hogy ugyanolyan, mint itt. Nos ez az, ami Burmában még véletlenül sem érheti az embert. Burma, maga a tömény egzotikum. Itt minden más, érdekes, látványos, elképesztő, meghökkentő. Az emberek máshogy öltöznek, esznek, utaznak, viselkednek és gondolkodnak, mint mifelénk. A levest az étkezés végén eszik, a férfiak hordanak szoknyát strandpapuccsal, a buszoknak hátrafelé nyílik az ajtajuk, mindegy, hogy mi van egy templomban a fejünkön, a lábunkon viszont zokni sem lehet. aeroviva Burmában a százas mellett van kilencvenkyatos bankó, az autók pedig jobbkormányosak, mégis azon oldalon vezetnek, mint mi. A legtöbben szegények, mint a templom egere, mégis talán itt van a világon a legtöbb arany, hegynyi arany Buddha-szobrok, arany pagodák, arany tornyok. Eltelik néhány nap, míg megtelünk az egzotikummal. Kicsodálkozzuk magunkat. Meghökkenünk minden utcasarkon. Aztán lassan rájövünk, hogy minden egzotikum mellett az ember mindenütt majdnem ugyanolyan. De akkor már nem is bánjuk.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.