A jó levegő szigete, mondja a neve, és a név nem hazudik. Az egyik dolog, amit a repülőgépből kilépve azonnal megérzünk, a kellemes, állandó, könnyű szél, ami még a trópusok forró leheletét is mindig elviselhetővé teszi. Ez a szél hozta ide, a vadmadarakat, a flamingókat, majd évezredekkel később a hajósokat, a felfedezőket, az ültetvényeseket és a rabszolgákat. Ez a szél tette gazdaggá a szigetvilágot egykor, és ez vonzza ide ma is a turistákat a világ minden tájáról. Ez teszi ugyanis Bonaire-t a világ egyik szörfparadicsomává.
És ne feledkezzünk meg a víz alatti világ szerelmeseiről sem, hiszen 86 merülőhely várja a búvárkodni vágyókat .
Így van az, hogy míg korábban a sólepárlók ezüstkékje és a kecses flamingók rózsaszínje uralta a tengerpartot, mára egész évben színes vitorlákkal és nyaralókkal tele a környék. A csöndes gyarmati kisvárosok is megteltek élettel: az Újévtől egészen szüretig tartó folyamatos karneváli hangulatot a helyi zenészek biztosítják, igaz itt - hála a folyamatos európai befolyásnak - helyi táncnak számít a polka és a valcer is - erős karibi hangszereléssel.
A cikk az aeroviva oldalairól származik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.